Jön az év vége. Ilyenkor szeretünk számot vetni, mit csináltunk idén, mit nem. Gyűlnek az újévi fogadalmak, hogy Szilveszterkor gyorsan, egy percben magunkban motyogva fogadkozzunk, hogy 2014-ben bizony más lesz. Például több könyvet olvasok?! Igen, többet fogok! 🙂
Detroit. Utópia? Valóság.
Eddig elképzelni sem tudtuk, milyen az, amikor egy nagyváros, mely az iparából élt, gazdaságilag összeomlik. Pénztelenség, munkanélküliség, korrupció, erőszak és kilátástalanság szövi át az ott lakók mindennapjait. Detroit mára a pusztulás jelképévé vált. Elhagyatott gyárak, épületek, leépülő kulturális élet jellemzi az egykoron autógyártásból élő várost. Az egyre éhesebb fogyasztói társadalom keltette életre s végül ez lett a veszte is.
Detroit példája figyelmeztetés a világnak, hogy túlzott fogyasztási vágyunk ide vezethet? Az ember vajon kigyógyítható lesz valaha a tárgyak iránti birtoklásából?
Ahogy Márai Sándor írta:
“Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém – ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas.”
Vénasszonyok nyara
Kányádi Sándor: Vénasszonyok nyara
Ül az őszi napon
három kis anyóka,
fonogatnak, pereg
szaporán a rokka.
Öreg ujjbegyük közt
nem is kenderszálak,
fonallá a napnak
sugarai válnak.
S lemenőben a Nap
azért ragyog vissza
finom fonalukat
nehogy elszakítsa.
Csüng az eső
Majtényi Erik: Hűvös őszi eső
Hűvös őszi eső,
se vége, se hossza,
a fázós bokrokat
mossa, egyre mossa.
Mossa a pázsitot,
az ösvényt, a fákat,
utcákat, tereket
s külön minden házat.
Csüng az eső ezer
vékony cérnaszála,
nincsen az az olló,
amelyik elvágja.
Neki-nekilendül
vadul záporozva –
hűvös őszi eső,
se vége, se hossza.
Legutóbbi hozzászólások