1.0Rukkola Szabadidőbloghttps://rukkola.cafeblog.hurukkolahttps://rukkola.cafeblog.hu/author/rukkola/Különös esetKarinthy Frigyes szülinapján egy remek írás az ő tollából, az <a href="http://rukkola.hu/konyvek/1269-igy_irtok_ti">Így írtok ti</a> könyvéből.
<a href="https://rukkola.cafeblog.hu/files/2013/06/karinthy-e1372163493369.jpg"><img class="alignleft size-full wp-image-78" style="margin-left: 10px;margin-right: 10px" alt="karinthy-e1372163493369" src="https://rukkola.cafeblog.hu/files/2013/06/karinthy-e1372163493369.jpg" width="200" height="267" /></a>“<strong>KÜLÖNÖS ESET</strong>
<em>Egészen egyszerű magyarázattal</em>
Ma ez történt velem.
Jövök lefelé a lépcsőn, a harmadik és negyedik emelet között. A negyediket már elhagytam, tehát nyilvánvaló, hogy most a harmadiknak kellett következni, ha általában hinni lehet a forgatónyomatéknak, mivel a lépcső az úgynevezett csigalépcsők műfajához tartozik.
<p style="text-align: center">*</p>
Ekkor hirtelen megdöbbenve álltam meg.
Egy gondolat ragadott meg, olyan erővel, hogy kénytelen voltam megállani.
Miért nevezem én ezt a most következő lépcsőt harmadiknak?
Hiszen alulról számítva valóban harmadik, miután a házat alulról kezdték el építeni, s végre is ez a jellemző, hogy így mondjam, ez a sorsdöntő és végzetes motívum, egy ház életében. A ház szempontjából – ha beleképzeljük magunkat a ház lelkébe, ami egy lelkesebb, tehetségesebb, mélyebb és valódibb korban lehetséges is volna, csak a mi gyalázatos és ostoba századunkban tűnik lehetetlennek, ebben a korban, melynek szelleme egyszerűen nem akarja elismerni, hogy a ház is ember, miután ember alkotta, csakúgy, ahogy az emberben, Isten alkotásában, van valami isteni – szóval, a ház szempontjából egészen közönyös, hogy valaki felülről jön lefelé, vagy alulról megy fölfelé. Ő, mármint a ház, üres óráiban vagy olyankor, ha gombozni akar gondolataival, nyilván alulról számítja a saját emeleteit, mert gyermekkori emlékeiben így szerepel ez a sorrend. Viszont az ember, mármint szerény, de ellentmondást nem tűrő személyem, abban a helyzetben van, hogy tetszés szerint képes lefelé és fölfelé mozogni, nem úgy, mint a tárgyak – miért alkalmazkodik hát a tárgyak terminológiájához, miért veszi át a ház önmagára vonatkozó kifejezéseit? Világos ugyanis, hogy olyankor, amikor <em>lefelé</em> jövök, az én utam szempontjából a negyedik emelet az <em>első</em> és az első emelet a <em>negyedik</em>, éppen mert előbb jutok amahhoz, mint emehhez.
De ha ez igaz, márpedig igaz, akkor mit jelent az, hogy le és mit jelent az, hogy fel?
<p style="text-align: center">*</p>
Zavaros mélységek nyílnak meg e kérdés nyomában: mélységek és magasságok.
Megállok a két emelet közt, mintha gyökeret vert volna a lábam.
Éppen jön a postás.
Tessék, aszongya, tessék aláírni, aszongya, és nyújtja az ajánlott levelet az ügyvédtől, hogy aszongya, hogy fizessek, aszongya.
Megállítom a postást. Állj meg, barátom, vándor, ó állj meg – mondd meg nekem, merre kell menni ezen a lépcsőn fölfelé és merre lefelé, mert én elfelejtettem…
Erre tessék, erre visz lefelé az út, mondja ő udvariasan.
De vajon biztos-e benne?
Az Ember útja felülről indul. De az Út embere alulról kezdi. A <em>felül</em> mindig <em>alulmarad</em>, afelül nyugodtak lehetünk.
De <em>vagyunk-e</em> azok, amik <em>lehetnénk</em>?”
<em>(<a href="http://rukkola.hu/konyvek/1269-igy_irtok_ti">Karinthy Frigyes: Így írtok ti</a>)</em>rich