Eddig elképzelni sem tudtuk, milyen az, amikor egy nagyváros, mely az iparából élt, gazdaságilag összeomlik. Pénztelenség, munkanélküliség, korrupció, erőszak és kilátástalanság szövi át az ott lakók mindennapjait. Detroit mára a pusztulás jelképévé vált. Elhagyatott gyárak, épületek, leépülő kulturális élet jellemzi az egykoron autógyártásból élő várost. Az egyre éhesebb fogyasztói társadalom keltette életre s végül ez lett a veszte is.
Detroit példája figyelmeztetés a világnak, hogy túlzott fogyasztási vágyunk ide vezethet? Az ember vajon kigyógyítható lesz valaha a tárgyak iránti birtoklásából?
Ahogy Márai Sándor írta:
“Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém – ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas.”
Elnézve a detroit-i könyvtár 2011-es képeit, a könyvtár pusztulását, a szívünk szakad meg. Vinnénk, lopnánk, happolnánk, csempésznénk és megmentenénk a könyveket, ha tehetnénk. Hiszen belőlük táplálkozunk, tanulunk és merítünk erőt annyiszor.
” A tények nem visszafordíthatóak, pedig az ember azt hinné. Csak mert be tudsz jutni, még nem jelenti azt, hogy kifelé is menni fog. A bejáratból nem lesz kijárat, semmi sem garantálja, hogy az ajtó, amin egy perccel ezelőtt beléptél, ott lesz akkor is, ha visszafordulsz érte.”
Paul Auster: A végső dolgok országában
Mi ezt az öt könyvet mindenképp magunkkal vonszolnánk. Ti mit vinnétek magatokkal?
